Tyburn, ez az egykor különálló település a mai Hyde Park észak-keleti sarkában, évszázadokig a kivégzés szinonimája volt. Főként a 16-17. század során hajtottak itt végre halálos íteleteket, méghozzá közrendűek akasztását (hiszen az uralkodó elit soraiban politikai okokból történő lefejezések a Tower Hillen történtek).
 |
| Kivégzés Tyburnben William Hogarth rézkarcán (1747) |
A morbid látványosság áthelyezése a Newgate börtön elé (majd a 19. század folyamán az intézmény területen belülre) több okból is történt.
Többek között közrejátszott ebben a 18. század utolsó évtizedeire jellemző össztársadalmi érzekenyebbé válás folyamata (melynek például része volt, hogy nőkkel szemben egyre ritkábban alkalmazták a nyilvános megszégyenítést - vesszőzés, kalodába zárás, stb -, mint büntetési módot), valamint annak veszélye is, hogy az időközben milliós metropolisszá duzzadó Londonban az effajta eseményere összegyűlt tömeg kezelhetetlenné válik.
A legfontosabb okai persze - legalább is Robert Shoemaker London Mob¹ című könyve szerint - gazdasági eredetűek voltak: egyrészt a terjeszkedő és modernizálódó város számára értékes földterületről volt szó, másrészt a modern kapitalista társadalomban nemkívánatos jelenség volt a munkaerő (a látványosságra összegyűlő bámészkodók) ideiglenes kimaradása a munkából.
Amúgy is, igencsak bizarr belegondolni, hogy a "tyburni fa" csupán pár utcányira volt csak a 18. százád végi -19. század eleji előkelő élet netovábbjának számító Grosvenor tértől.
Az utolsó tyburni kivégzés alanya egy John Austin nevű útonálló volt.
_____________________
¹Robert Shoemaker: The London Mob. Violence and Disorder in Eighteenth Century England. Hambledon Continuum 2007.
