Benedict Arnold, az amerikai történelem hírhedt árulója élete utolsó éveit Londonban töltötte. 1796-től egészen haláláig (1801. június 14.) a Glouchester Place 62. szám alatt lakott, ahol jelenleg egy emléktábla is található.
Csakhogy aki jól ismeri a jellegzetes londoni kék emléktáblákat, rögtön észreveheti, hogy ez nem a szokványos, a város költségén állított plakett. Ez persze még nem olyan nagyon különös dolog, hiszen teljesen magánkezdeményezésből, privát költségen is bárki állithat emléket.
 |
| ( 📷 Marian Smith/NBC News) |
Ennél sokkalta különösebb, hogy a tábla Arnoldról, mint "amerikai hazafiról" emlékezik meg.
Már hogy lenne az áruló hazafi?
- tette fel sok amerikai a kérdést, és az NBC pár éve utána is járt a történetnek.
A táblát egy Peter Arnold nevű amatőr történész (nem közvetlen leszármazott, nagyon-nagyon távoli rokon csupán) állítatta saját költségén, aki szerint azáltal, hogy Arnold 1780 szeptembere után azért harcolt, hogy a kolóniák brit fennhatóság alatt maradjanak, éppenhogy hazafiasságáról tett tanúbizonyságot.
Az elgondolás messze nem olyan meredek, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Ugyanis az Amerikai Függetlenségi Háború eseményeinek értelmezése egyre inkább tolódik a polgárháborús magyarázat irányába. Ellentétben A hazafi és hasonló irritálóan leegyszerűsítő filmek világával, ahol egy pozitív(nek látszani vágyó) karakter okvetlenül a függetlenedés támogatója kell, hogy legyen, míg mindazok akik nem teszik, szükségszerűen negatív szereplők, valóságban a lojalisták nézőpontja - azaz, hogy tartományok polgárainak az lenne a legjobb, ha brit alattvalók maradnának - ugyanolyan legitim volt, mint az ellenoldalé.
Ennek ellenére persze
Benedict Arnoldot amerikai hazafinak nevezni meglehetősen véleményes,
hiszen magas rangú tisztként, Washington bizalmas ismerőseként, az egyik létfontosságú amerikai kézen lévő erőd (West Point) frissen kinevezett parancsnokaként az átállása sokkal nagyobb horderejű volt, mint mondjuk egy kisvárosi, nagypolitikától teljesen távol álló kereskedő ide-odaállása, attól függően, hogy melyik oldalt tartotta hasznosabb befektetésnek.
Hiszen csak kevésen múlt, hogy az előzetes tervekkel ellentétben, Arnold egyedül szökött át az elleséges vonalak mögé, s nem volt abban a helyzetben, hogy magát West Pointot is a britek kezére játssza. Valamint az is csak az amerikai elhárítás gyors reakciójan múlt, hogy a véletlenül pont ekkor West Pointba látogató George Washington biztonságban volt, annak ellenére, hogy Arnold révén a britek is tudtak hollétéről.
