Ezen a napon: 1709. április 12 - megjelenik a(z eredeti) Tatler első száma

 Egyikeként a legrégebbi társasági magazinoknak, a Tatler magazin legelső száma 1709 aprilis 12-én jelent meg. A Richard Steele által alapított lap hetente háromszor jelent meg, s a hagyományos politikai újságírás helyett az aktuális londoni kávéházi pletykákra kívánt fókuszálni. (Ami magába foglalta természetesen annak lehetőségét is, hogy egyes híreszteléseket csupán maguk a szerzők találták ki.) Steele nem saját polgári nevén írt, hanem kitalált magának egy fiktív személyt, Isaac Bickerstaffe-ot. A nevet nem csak Steele maga, hanem egyes  szerzőtársai, Jonathan Swift és Joseph Addison is használták. 

A 18. század eleji brit sajtó azért is izgalmas, mert sokban hasonlít az internetes blogok világára abban, hogy rengeteg újság, magazin indult útjára, de sokuk csak egy-két évet (ha egyáltalan kibírtak addig) élt meg. Így volt ez a Tatlerrel is. 1709. április 12-től 1711 január 2-ig jelent meg folyamatosan. 

Későbbiekben, még a 18. század első felében, több kísérlet irányult a lap feltámasztására, olyan elmés megoldásokkal, minthogy William Bickerstaffe, a néhai Isaac Bickerstaffe unokaöccse indítaná újra a kiadványt, amely minden bizonnyal ügyes storytelling marketing húzásnak bizonyulhatott egy-két lapszám erejéig. 

Az igazi, és immáron hosszú életű újralésztére 1901-ig kellett várni, amikor Clement Shorter, a The Sphere kiadója indította útjára újra a magazint, amelynek olvasótábora a ststisztikai adatok alapján jelenleg a legvagyonosabb és legmagasabb státuszú a brit társasági  magazinok olvasói között. Ha Shorter igazi elit magazint akart, akkor eme vágya valóban teljesült. 

Noha az eredeti Tatler 1711-ben befejezte karrierjét, annak alapítója, Richard Steele még korántsem tett ugyanígy. 1712-ben The Spectator, 1713-ban The Guardian címmel indított újságot. Egyik sem élt meg egy évet sem (a The Spectator 1714-es második nekifutása sem). 

Az első londoni kávéház

Késő középkor, kora újkor, felvilágosodás, modernitás kezdete, stb... olyan fogalmak és kategóriák, amelyek könnyen csúszkálnak ide-oda az évszalagon.¹ Néha azonban, különösképpen London történelmét illetően a nagy lángvörös vízválasztó, az 1666-os tűzvész különös fényt vet egy-egy érdekes történelmi mozzanatra. 

Az angolok ugyebár teázási szokásaikról ismertek, ám a 17. és 18. század fordulóján egy ideig a kávé volt a divatosabb újdonság, s vele együtt a kávéházak működtetése. A 18. század első  éveiben 200 felett volt a londoni kávéházak száma, a városi népek intenzivebb kávéfogyasztók voltak, mint az amszterdamiak. Hogy végül milyen gazdasági folyamatok következtében billent át a mérleg a tea javára, azt könnyen ki lehet találni. (Segítek: a teát nem sújtották olyan adók, mint a kávét, így részben már csak ezért is olcsóbb volt, valamint a nagy kereskedőcégek a kávéval ellentétben, amelyet vissza-forgalmaztak a gyarmati területekre,  a teába a belső angol piac fogyasztási szokásainak megfelelően fektettek be, stb.)²

Kávéházi kultúra fellendülése, a nyilvánosság tereinek szerkezetváltása³, stb amúgy is jellegzetesen 18. századi fogalmakként élnek képzeletünkben. S mint korábban említettem, elő-előfordul, hogy egyes folyamatok minden tipikus tizennyolcadikszaázadiságuk ellenére koràbbi évtizedekben indulhatnak útjukra. 

Ám ha leírjuk az első londoni kávéház alapítási évszámát, 

1652,

akkor még igy is könnyedén mellbevághat bennünk a felismerés, hogy de hát az még a londoni nagy tűz előtt volt. (Arról nem is szólva, hogy az angol történelem azon különös pillanatától beszélünk, amikor az államforma nem királyság volt. De mint látható, a hétköznapi élet, s legfőképp a gyarmati kereskedelem, melyből a londomi székhelyű kereskedőhazak és azok reszvényesei oly kiválóan profitaltak, zajlott a maga rendje és módja szerint ezekben az években is.) 

Márpedig való igaz, hogy az első londoni kávéházat 1652-ben, két évvel azután, hogy Oxfordban megnyilt a legeslegelső angliai, nyitották a The Royal Exchange szomszédságában. (Hol máshol?) Egy Pasqua Rosee nevű görög származású férfi nevét viselte (angolul Pasqua Rosee's Head vagy más források szerint The Turk's Head volt a hely neve) , aki egy Daniel Edwards nevű, a kávéban nagy üzleti potenciált látó kereskedő szolgája volt. 

A sikertörténet csak a nagy lángvörös választóvonalig tartott. Igen, úgy van, a kávéház is az 1666-os nagy londoni tűzvész áldozatává vált. 1670-ben Jamaica Coffee House néven nyitott ki újra. 

Az eredeti kávénház emlekét egy tábla őrzi a helyén álló jelenleg The Jamaica Wine House  néven működő vendéglátóhely falán. 

__________

JEGYZETEK 

¹Hogy az általános és középiskolában ezeket a kategóriákat konkrét dátumokhoz kötik, és jó magyar szokás szerint magyarázat nélkül ("csak, mert így van, és kész") magoltatják be a diakokkal, mit sem változtat azon, hogy nagy társadalmi folyamatok kezdetét és/vagy végét oktalanság konkrèt dátumokhoz kötni.

² A kávéfogyasztás visszaszorulásának gazdasági hátteréről es a globàlis kávépiac kialakulásának első meghatározó lépéseiről többek között lsd Brian William Cowan: The Social Life of Coffee. The Emergence of the British Coffeehouse.-Yale University Press (2005)  

³v.ö Jürgen Habermas: Strukturwandel der Öffentlichkeit